Hírek

Érdiné dr. Szekeres Rozália az Agrárminisztérium főosztályvezetője köszöntve a megjelenteket, összegezte a fejlesztési elem célját és a projektelem fontosságát mind a biodiverzitás stratégia, mind az uniós jelentési kötelezettségek kapcsán. Kiemelte, hogy óriási adatmennyiség gyűlt össze, nagy mértékben javult az eddig kevésbé ismert fajokról és élőhelyekről szerzett tudásunk.
 
Sulyán Péter Gábor, az Agrárminisztérium munkatársa ismertette a megvalósítás állását. A területileg a Natura 2000 hálózat természetes és természetközeli ökoszisztémáira koncentráló projektelem vizsgálatra kijelölt 25 célfajának 60 %-áról vannak már eredményeink; a felmérések során használt módszertanok felülvizsgálata és optimalizálása pedig jelenleg is zajlik. A vizsgálatra kiválasztott 82 madárfaj felmérése is rendkívül előrehaladott; az 1800 ponton tervezett élőhelyes felmérések több mint 70%-a teljesült.

A bevezetést követően a szakértői előadások a fejlesztési elem minden témáját érintették. Elsőként Mesterházy Attila a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának (HNPI) botanikai szakértője mutatta be a Natura 2000 élőhelyek közül a vizes élőhelyek szerkezet és funkció szerinti vizsgálatához, a természetvédelmi helyzet változásának nyomonkövetéséhez kidolgozott új adatlapot, a felmérésre javasolt új paramétereket. Az új adatlappal országszerte 35 helyen vizsgáltak eutróf hinarasokat (3150) és lápi hinarasokat (3160).
 
Szigetvári Csaba, szintén a HNPI munkatársa, ismertette a közösségi jelentőségű erdei élőhelyek felmérési tapasztalatait a 603 db, tervezett erdőfelvétel már elkészült kétharmadának eredményei alapján. Az élőhelyek esetében a munkát folytatva, 2019-ben még feladat az értékelési szempontok kidolgozása szakértői csoportok felállításával, valamint az országos mintavételi pontok kijelölése. Az értékeléshez tovább szükséges pontosítani az élőhelytípusok értelmezési határait, vagy a jó állapotra, valamint a degradációra utaló fajok körét. Az állapotfelmérésen és minősítésen túl a monitorozó rendszer koncepciójának meghatározása is a projekt célkitűzése.

A megvalósításban közreműködő nemzeti parki igazgatóságok munkatársainak beszámolóját követően Csiky János, a Pécsi Tudományegyetem munkatársa osztotta meg a közönséggel a dél-dunántúli élőhelyfelmérések tapasztalatait. Előadásában kitért a felmérések szervezésével és a helyismerettel rendelkező helyi szakemberek bevonásával kapcsolatos előnyökre, valamint a felmérések során tapasztalt nehézségekre. Érdekességként kiemelte, hogy a mintavételi területeken mely fajok meghonosodását észlelték, ezek a füge (Ficus carica), a naprózsa (Fumana procumbens) és a pionír gyepeket veszélyeztető özön lombosmohafaj (Campylopus introflexus).
 
A konferencia a madaras felméréseket koordináló Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) szakmai koordinátorának, Nyúl Mihálynak a bemutatójával folytatódott, aki a hazai adathiányos, fészkelő madárfajok felméréséről beszélt. A felméréshez, a nemzeti park igazgatóságokkal közösen kijelölt 82 madárfaj listájára több fokozottan védett faj mellett, gyakori, de ismerethiányos fajok is felkerültek. A 2017-18-ban felmért, 538 db 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzeten 78 faj került elő a prioritási listáról, és mindösszesen 51 000 új adat keletkezett. A lista leggyakrabban észlelt fajai a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a vadgerle (Streptopelia turtur), majd minden UTM négyzetben előfordultak. A nyílfarkú réce (Anas acuta), a kontyos réce (Aythya fuligula), a császármadár (Bonasa bonasia) és a nagy póling (Numenius arquata) költését sajnos nem sikerült kimutatniuk a kijelölt területeken. Meglepetésükre a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) az alföldi területeken jóval gyakoribb, mint előzetesen gondolták. Az éjszakai felmérések kifejezetten eredményesek voltak, más fajok mellett a füleskuvik (Otus scops) is sok új helyről került elő.
 
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet (MME) képviseletében Solt Szabolcs beszélt a szabadvezetékek madárpusztuláshoz vezető veszélyeiről. A fejlesztési elem célja a 2008-ban készült, hazai középfeszültségű hálózat veszélyes vezetékszakaszait tartalmazó konfliktustérkép aktualizálása. A szabadvezetékek mentén kéthetente végzett ellenőrzések, valamint az ELMŰ-ÉMÁSZ hálózataira felkerült 21 kamera hozzávetőleg 24 000 felvétele alapján az áramütés leggyakoribb áldozatai a fehér gólya (Ciconia ciconia), a vörös vércse (Falco tinnonculus), az egerészölyv (Buteo buteo), a szalakóta (Coracias garrulus), valamint más nappali ragadozók és baglyok voltak. Az MME a mintaszakaszok felmérését kiegészítette a madárpusztulások éves dinamikájának vizsgálatával, valamint a mintaterületi hálózat oszlopainál a műszaki állapot, a burkolatok pusztulásának ellenőrzésével. A munkájuk gyakorlati célja a hatósági munka segítése, valamint a madárvédelmi szempontból előremutató, innovatív műszaki megoldások terjesztése, azok bevezetésének elősegítése.

A konferencia délutáni programjában a rovarok kerültek fókuszba. Patalenszki Adrienn, a HNPI munkatársa prezentálta a több lepkefajt is érintő kutatási eredményeiket. A színjátszó lepke (Apatura metis) mintaterületi populációit stabilként értékelte, ugyanakkor azok egyik legfőbb veszélyeztető tényezője lehet a fakivágás. A keleti lápibaglyok (Arytrura musculus) számára az erdősülés és az idegenhonos inváziós fajok jelentenek veszélyt; a fajt a felmért 8 területből mindösszesen 3 területen sikerült megtalálni. A díszes tarkalepke (Hypodryas maturna) populációknál veszélyforrásként nevezte meg az akác terjedését, valamint az intenzív erdőművelést. A vizsgálatok a fokozottan védett sápadt szemeslepke (Lopinga achine) újabb állományait igazolták az Őrségben, ahol országos szinten is jelentős állománya él. A vérfű- és sötétaljú (Maculinea teleius és M. nausithous) hangyaboglárkák esetében most felfedezett kis egyedszámú és sérülékeny populációk fennmaradása érdekében az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve sikerült az érintett gazdálkodókkal a hagyássávok megtartását egyeztetni, a korábbi kaszálási gyakorlaton változtatni. A sztyeplepke (Paracossulus thrips) kutatásának legfontosabb módszertani újdonsága a bábbőr keresésének alkalmazása az állománynagyság becslésében.
 
A lepkéket érintő állománybecslésre irányuló vizsgálatok eredményeit Ambrus András, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (FHNPI) munkatársa összegezte. Beszámolt a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) ŐNPI területén folytatott felméréséről, valamint a Mikládi-lápon vizsgált 3 hangyaboglárka fajról – Maculinea teleius, M. nausithous és M. alcon –, amik közül a teleius fogása volt a legsikeresebb. A hosszabb időtávban végzett jelölés-visszafogás adatok alapján bemutatta a lepkék élőhelyfolton belüli elhelyezkedését, mozgásmintázatát és a jelölt és visszafogott egyedek számának időbeli alakulását. Munkájuk része volt az Anker-araszoló (Erannis ankeraria) felmérése is, amelyet több éves kutatási előzményre alapozva lehetett csak elvégezni, azonban ennek eredményeként sikerült pontosítani a faj hazai elterjedését.

A puhatestűekről szóló előadásokban elsőként Deli Tamás vázolta fel a Danyik Tiborral közös munkájukat a közösségi jelentőségű harántfogú és a hasas törpecsigák (Vertigo angustior és V. moulinsiana) mintavételi tapasztalataira vonatkozóan. A talajon mozgó V. angustior esetében az avar- és talajminták gyűjtése volt a célravezető. A törpecsigák a hullámtereken nem fordulnak elő, a harántfogú a szikes területekről is hiányzik, a hasas törpecsigával ellentétben pedig kevésbé mészigényes. A szezonális aktivitást mutató hasas törpecsiga állománybecsléséhez az 1 m2-es sugarú körben végzett vizuális detektálás-egyelés volt a megfelelő módszer.
 
A következő, csigákról szóló előadásban Csányi Béla ismertette a sávos bödöncsiga (Theodoxus transversalis) országos felmérésének eredményeit. A vizsgálatok során a faj eddigi ismert elterjedési területeit (Felső-Tisza, Bódva, Hernád, Felső-Rába) sikerült bővíteniük egy új, Sajó menti élőhellyel. A faj számára fontos a stabil meder, ezért ahol a szűkületekben erősebb az áramlás és nagy mennyiségű mozgó hordalék is van, ott már nem található meg. A további élőhelyek feltárását a mélyebb zónákra terjesztik ki mederkotrás alkalmazásával.
 
A folytatásban Nagy Antal, a Debreceni Egyetem munkatársa részletezte az egyenesszárnyúakkal kapcsolatos kutatási eredményeket az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius) és a Stys-tarsza (Isophya stysi) vonatkozásában. A rétisáska a Mecsekből feltehetően kihalt az élőhelyek beszűkülése, eltűnése miatt. A Pilisben, a Visegrádi-hegységben, a Vértesben, és a Budai-hegységben több, korábbról ismert élőhelyfoltról nem került elő. Nagyobb egyedszámú állományait találták azonban a Vértes más részein és a Zempléni-hegységben. A Stys-tarszának 4 új helyen sikerült igazolni előfordulását. A faj a Zemplén északi részében nem került elő, de a Közép-Zemplénben 8 hektáron sikerült igazolni az előfordulását, többezres, stabil állományokkal.

A gerinctelenekről szóló szekció zárásaként ismét Deli Tamás mutatta be több kutató (Danyik Tibor, Szénási Valentin) közös munkáját, a ráncos gyászbogárra (Probaticus subrugosus) és a szarvas álganéjtúróra (Bolbelasmus unicornis) vonatkozóan. A gyászbogár esetében új módszertan kidolgozására is szükség volt a faj megtalálásához, amit 2 délkelet-alföldi lelőhelyen teszteltek. Az élvefogó pohárcsapdák mellett, a végül jóval hatékonyabbnak bizonyult éjszakai fűhálózás bevetését is kipróbálták, amihez az ötletet az adta, hogy az állatot szürkületben egy fűszálon ülve találták meg. Ez valószínűsíti azt a feltevést, hogy a nőstények a párzási időszakban, feromonjaik hatékonyabb eregetéséhez magaslati pontokat keresve növényekre másznak fel, amelyet a fűhálózás eredményeként fogott, többségében nőstény egyed is megerősít.

Az utolsó előadásban Kiss Csaba és Laczkó Levente mutatták be a közönséges és a molnárgörény kapcsolatát (Mustela putorius és a M. eversmanii), valamint az eversmanii alfaja, a M. eversmanii hungarica rendszertani státuszát vizsgáló kutatásukat. Ugyan a putorius és az eversmanii morfológiailag jól elkülöníthetőek a koponyajelleg és méret alapján, de a klasszikus genetikai vizsgálatokat alkalmazása nem hozott eredményt. Ezért új módszereket választottak az elemzéshez, többek között 3D lézerszkennerrel digitalizált koponyaminták alapján dolgozva. A putorius és az eversmanii vizsgálata során nem találták a 2 faj közötti hibridizáció jeleit, úgy vélik a 2 faj egymáshoz képest izolált tudott maradni. Izgalmas vizsgálataik 2019-ben tovább folytatódnak.

A konferencia zárásaként Érdiné dr. Szekeres Rozália, az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztályának vezetője kiemelte a NATURA fejlesztési elem fontosságát, mivel ennek köszönhetően jelentősen javult az adatminőség az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke, valamint a madárvédelmi irányelv 12. cikke alapján az Európai Bizottságnak küldendő 2019-es országjelentés elkészítéséhez, a projekt eredményeit is figyelembe vettük az értékelésnél. Az adatminőség javítása nem csak saját vállalásunk, hanem az uniós biodiverzitás akcióterv teljesítéséhez is fontos. A konferencia folytatását a minisztérium 2019 őszére szervezi, várhatóan további érdekfeszítő eredményeket bemutatva.
 
A konferencia programja és a lentebb felsorolt előadások anyagai a következő linken tölthetőek le.
 
Sulyán Péter Gábor (AM TMF) – A NATURA fejlesztési elem bemutatása, célkitűzései és tevékenységei
 
Mesterházy Attila (HNPI) – A közösségi jelentőségű vizes élőhelyek szerkezet és funkció szerinti felülvizsgálata
 
Szigetvári Csaba (HNPI) – A közösségi jelentőségű erdei élőhelyek felmérési módszertana és a terepi felmérések tapasztalatai
 
Csiky János (PTE) – A közösségi jelentőségű élőhelyek felmérésének tapasztalatai a Dél-Dunántúlon
 
Nyúl Mihály (KNPI) – Hazai adathiányos fészkelő madárfajok felmérése, eredmények áttekintése
 
Solt Szabolcs (MME) – A szabadvezetékek országos konfliktustérképének felújítása mintaszakaszok felmérésével
 
Patalenszki Adrienn (HNPI) – Közösségi jelentőségű lepkefajok elterjedésének pontosítása
 
Dr. Ambrus András (FHNPI) – Közösségi jelentőségű lepkefajok mennyiségi felmérésének eredményei
 
Deli Tamás, Danyik Tibor - A közösségi jelentőségű törpecsigák (Vertigo angustior, Vertigo moulinsiana) elterjedésének és állománynagyságának vizsgálata
 
Csányi Béla – A Theodoxus transversalis haza elterjedése – országos felmérés
 
Dr. Nagy Antal (DE) – Az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius) és a Stys-tarsza (Isophya stysi) felmérésének eredményei
 
Deli Tamás, Danyik Tibor, Szénási Valentin - A ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) és a szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis) felmérésének eredményei
 
Kiss Csaba, Laczkó Levente, Kovács Tibor, Sramkó Gábor, Cserkész Tamás - A közönséges és molnárgörény (Mustela putorius, Mustela eversmanii) populációk 3D morfometriai és filogenomikai vizsgálata.