Az utóbbi évtizedek során a hangyaboglárka fajok (Maculinea spp.) különleges életmódjuk, egyedülálló fejlődésmenetük, illetve a Nyugat-Európában (pl: Anglia, Hollandia) tapasztalt kipusztulásuk következtében a nappali lepkék egyik legintenzívebben kutatott csoportjává váltak.
A kutatásoknak köszönhetően nagy előrelépések történtek e lepkefajok és hangyagazdáik közötti biológiai kölcsönhatások megértésében, valamint élőhelypreferenciájuk megismerésében, viszont elterjedésük és a számukra optimális élőhelyi adottságokat biztosító területek feltérképezése továbbra is kulcsfontosságú feladat.
2017 és 2020 között a projekt Natura fejlesztési elemén belül újabb lehetőség nyílt a Maculinea fajok vizsgálatára és előfordulási helyeik célirányos kutatására. A vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) és a sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous) jelenlét-hiány vizsgálatára dunántúli vérfüves lápréteken, illetve üde kaszálóréteken került sor négy nemzeti park igazgatóság (a Balaton-felvidéki, a Duna-Dráva, a Fertő-Hanság és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság) működési területét érintve.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) működési területén a felmérések a Szévíz-Principális csatorna (HUBF20045), a Felső-Nyirádi-erdő és Meggyes-erdő (HUBF20011), a Mura mente (HUBF20043), a Kab-hegy (HUBF20003), illetve a Papod és Miklád (HUBF20002) Natura 2000 területeken valósultak meg. Az utóbbi két site-on jelölés-visszafogásos módszerrel történő állománynagyság becslés is zajlott. Magyarszentmiklós, Nyirád és Halimba térségében több alacsony egyedszámú Maculinea teleius populációt sikerült detektálni, erősebb állományt csak Noszlopnál - a BfNPI szakemberei által javasolt vérfüves réten - találtunk.
A Mura-menti vizsgálati helyekről egyik faj sem került elő, mindössze egyetlen kisebb élőhelyen, Muraszemenye mellett sikerült regisztrálni a fajok hernyójának tápnövényét, az őszi vérfüvet (Sanguisorba offcinalis) (Scherer 2018).
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság területén végzett vizsgálatok nyolc kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet érintettek. A Dél-Balatoni berkek (HUDD20041) Natura 2000 területen a célfajok közül a Maculinea teleiust sikerült kimutatni, egy Kőröshegy melletti üde kaszálóréten. A Kisbajomi erdők (HUDD20015) Natura 2000 területen egy mocsárrétről került elő a két faj, de kis kiterjedésű élőhelyüket veszélyeztethetik a szukcessziós folyamatok és a szomszédos mezőgazdasági területek káros hatásai (Scherer 2018). Az Ormánsági vizes élőhelyek és gyepek (HUDD20052), illetve a Látrány-puszta (HUDD20058) Natura 2000 területen csak a Maculinea teleius jelenlétét sikerült igazolni a Sellye és Csányoszró települések melletti üde kaszálókon, továbbá a Látrány-patak vízgyűjtő területén, ahol viszont problémát jelent az inváziós magas aranyvessző (Solidago gigantea) terjedése (Horváth 2018).
A Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, Ágfalván (Arbesz-rét) és Harkán (Harkai-láprét) jelentős egyedszámban észleltünk Maculinea teleiust, viszont utóbbi helyszínen a Maculinea nausithous célzott keresés ellenére sem került elő, valószínűleg a rendszeres késői (júliusi) kaszálások miatt tűnhetett el a területről. A Hanságban viszont mindkét fajnak stabil, magas egyedszámú populációját detektáltuk. Itt a Maculinea nasuithousnak olyan méretű és egyedsűrűségű állománya él, amely - jelenlegi ismereteink szerint - az országban egyedülállónak minősül, így ezt a térséget kulcsfontosságúnak tekintjük a hazai populációk megőrzése szempontjából.
Az Észak-Hanság hangyaboglárka népességei - feltételezéseink szerint - egykor összefüggésben lehettek a Szigetköz állományaival, azonban mára ez a kapcsolat megszakadt az itt húzódó vonalas létesítmények (közút, vasút, autópálya) miatt. A Szigetköz középső és alsó részén azonban jelentős kiterjedésű, mozaikosan kezelt vérfüves gyepek találhatóak, illetve a Mosoni-Duna és az Öreg-Duna mentett oldalán, valamint a mentett oldali csatornák mentén a vérfüves rétek kiterjedt élőhelyhálózatot alkotnak. Dunaszegen (Hosszú-rétek), Győrzámolyon és Nagybajcson (Vörös-rétek) mindkét faj jelentősebb egyedszámban fordult elő, azonban az utóbbi élőhelyen az elnádasodás komoly veszélyeztető tényező.
Hanság
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén a Rába és Csörnöc-völgyben (HUON20008) Vasvár és Kám környékén kerültek elő eddig nem ismert Maculinea teleius populációk, Ikervár térségében pedig mindkét fajnak sikerült megtalálni egy-egy alacsony egyedszámú, sérülékeny állományát, amiket a rosszul időzített kaszálás veszélyeztet. Ezen kívül még négy új lokalitásban regisztráltuk a két célfajt. Pácsonynál és Halastónál több alacsony egyedszámú Maculinea nausithous populációt fedeztünk fel, Oszkónál pedig egy új helyen sikerült Maculinea teleius példányokat észlelni. A kutatás Petőmihályfánál volt a legeredményesebb, ahol egy magassásos részekkel mozaikos üde kaszálóréten mindkét Maculinea fajnak közepes egyedszámú, stabilnak tűnő állományát igazoltuk.
Maculinea teleius
A Vas megyében vizsgált további helyszínek közül különösen az Arany-patak völgye, Szombathely és Gencsapáti térsége nagyon erős szárazodást mutatott. Az egykor alkalmas élőhelyek jelentős része kiszáradó félben volt (vízgazdálkodási, talajvíztükör süllyedési, vagy klimatikus okok miatt), átalakult (intenzív művelés, nem megfelelő időben történő kaszálás miatt), így összességében a Maculinea fajok számára alkalmatlanná vált. A célfajokat nem is sikerült kimutatni ezekről a területekről. Sajnos a Kőszegi-hegységben vizsgált kisebb, beékelődő rétek kivételével a nagyobb kiterjedésű gyepek jó részével is hasonló a helyzet. Egyedül Kőszegdoroszlónál és a Gyöngyös-patak mentén sikerült észlelni a két fajt nagyon alacsony egyedszámban, de ezek a területek is közel vannak a beépített területekhez és folyamatos beszűkülésük prognosztizálható.
Vasvár
A projektben a két lepkefaj országos elterjedésének pontosításán és az adathiányos területek feltérképezésén kívül kiemelten fontos feladatnak tekintettük állományaik monitorozását és rajzástrendjeik vizsgálatát is, mivel ezek a lepkék speciális életmenetükből adódóan igen érzékenyen reagálnak és már rövid időn belül is képesek jelezni az élőhelyükön végbemenő változásokat (Skórka et al., 2007). A hosszú távú monitoring vizsgálatukat megalapozó felmérések eredményeivel kapcsolatos beszámoló következő cikkünkben olvasható.
A terepi felmérésekben közreműködött Horváth Bálint, Scherer Zoltán és Madarász Enikő, akik részvételét és munkáját ezúton is köszönjük, továbbá köszönet illeti dr. Cservenka Juditot, Mészáros Andrást és dr. Szentirmai Istvánt is a területi szelekcióban nyújtott segítségükért és terepi tapasztalataik megosztásáért.
Patalenszki Adrienn
vezető zoológiai koordinátor
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
dr. Ambrus András
zoológiai szakreferens
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság