Eddigi eredmények

Natura / Eddigi eredmények
Az alábbiakban tekinthetőek meg a Natura fejlesztési elem munkája során eddig elért eredmények.

Élőhelyek 

A közösségi jelentőségű élőhelyekkel kapcsolatos felmérési feladatok közül 2018 októberéig összesen 1316 mintavételi pont szerkezet és funkció szerinti felmérése valósult meg, valamint 28 000 hektárra sikerült elkészíteni az élőhelytérképeket. Eddigi eredményeinket az alábbiakban összegezzük:
 
 Élőhely kódja Élőhely neve Felmérés eredménye
3130 Törpekákás iszapnövényzet Legtöbb állománya mentett oldali szántókon található, az intenzív művelés miatt jellemző az állományjelző fajok eltűnése.
3270 Ártéri magaskórós pionír növényzet Tipikus termőhelyén a vártnál jóval kevesebb helyen és kis kiterjedésben található meg, viszont a Felső-Tisza mentén még szép állományai vannak.

3250,
3260

Természetes eutróf tavak; Láptavak és hínárnövényzetük A két típus elkülönítése nem mindig egyértelmű, vezetőképesség alapján nem lehetséges.
4030 Csarabosok Főleg útszéli rézsűkben találhatóak, tisztás állományokban alig fordulnak elő.
91E0, 91F0 Puhafás és keményfás ligeterdők Helyzetük rossz, degradált, inváziós fajokkal erősen fertőzött állományai vannak.
91M0 Pannon cseres-tölgyesek Elegyfafajokban szegények, a cserjeszint is fajszegély.
Gyepek
Tájhasználat következtében a természetközeli állományok erősen visszaszorulóban vannak (löszgyepek, hegyi kaszálók, szubpannon gyepek, homoki gyepek), jellemző a fragmentáció, cserjésedés és az inváziós fajok terjedése.
6260 pannon homoki gyepek A Dél-Dunántúlon inváziós mohafaj (Campylopus introflexus) terjedése okoz problémát.
Sziklai élőhelyek Hazai előfordulás és országos elterjedés tisztázása:
6110 Fehér varjúhájas mészkedvelő sziklai pionír növényzet Előfordulása fragmentált, másodlagosan is megjelenik, pl. bányagödrökben.
8210 Mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (helyesen sziklafal növényzet) Nem ritka, de kitettség (napos, nyílt és árnyékos) és alapkőzet (mészkő, dolomit) szerint más karakterfajokkal jellemezhetőek állományaik.
8160 Közép-európai mészkedvelő sziklatörmeléknövényzet A felmérések során hazai előfordulását nem sikerült bizonyítani.

Madarak

A madarakra vonatkozó kutatások közül kiemelendő, hogy 2019 év eleje óta zajlik a hazai szabadvezeték hálózatokon fellelhető, madárvédelmi értékű mintaszakaszok rendszeres felmérése. Továbbá az ELMŰ-ÉMÁSZ energiaszolgáltatók területein felszerelt automata kamerák mintegy 26 000 felvételének elemzése is folyamatban van.

A hazai adathiányos fészkelő madárfajok felmérési eredményeit illetően megállapítható, hogy a 2017-2018-as időszakban 538 db UTM négyzet felmérése történt meg, ahol a prioritás fajlistán szereplő fajokból 78 került elő. A nyílfarkú réce, a kontyos réce, a nagy póling és a császármadár költését nem sikerült kimutatni a kijelölt területeken. A leggyakoribb fajok között szerepelt a tövisszúró gébics, vadgerle, sordély, örvös légykapó, karvalyposzáta, gyurgyalag, fürj, egerészölyv, valamint a közép fakopáncs. A vízi- és partimadár fajokból – piroslábú cankó, kis lile, nagy goda, vörösnyakú vöcsök, feketanyakú vöcsök – meglepően kevés példányt találtak a felmérők, azonban az éjszakai felmérések eredményesek voltak, számos példányt számláltak erdei fülesbagolyból, füleskuvikból és lappantyúból is.

Magyarország Madáratlaszának szakmai összeállítása a Magyar Madártani Egyesülettel együttműködésben jelenleg is zajlik, a munka befejezése 2020 év végére várható.

Egyéb fajok

A projektben 25 kiválasztott célfaj elterjedés, állománynagyság és ökológiai igények szerinti felmérése történt meg, valamint a jövőbeli monitoring vizsgálatok megalapozására módszertani fejlesztéseket végzünk. Ezen eredmények közül az alábbiakban emelünk ki néhányat.

Magyar tarsza (Isophya costata)

A 2013-as országjelentés alapján a faj 38 különleges természetmegőrzési területen (SAC) fordult elő, de ezekből 16 helyen nem volt kielégítő az adatminőség, az állományok 45%-a pedig nem volt kellően ismert. A projekt keretein belül 2018 év végéig 21 helyen folyik a faj elterjedésének vizsgálatára terepi felmérés, melyekből 5 terület fed át ismert előfordulással. Eddigi eredményként elmondható, hogy 11 mintaterület felmérése már befejeződött és ezek közül csak 1 helyen volt hiány, a többinél megtalálták a fajt (új előfordulások).

Vérfű és sötét hangyaboglárka (Maculinea teleius/M. nausithous)

A két faj állománynagyságának meghatározása során alkalmazott módszer a jelölés-visszafogás és transzekt menti számlálás volt. A háromszoros jelölés-visszafogás alapján megállapítható volt, hogy az állománynagyságban nagy a fluktuáció. Az állománynagyság becslése jelölés-visszafogással zajlott a kiválasztott állományokban, valamint kalibrációként transzekt menti számlálást alkalmaztak a felmérők.

Sztyepplepke (Catopta thrips)

Korábbi felmérési módszertanként leginkább lámpázással keresték (előfordulás), ám időközben ismertté vált a faj tápnövénye, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa), így a potenciális élőhelyek már lehatárolhatók. Továbbá a projektben alkalmazott új módszerként a bábbőr és bábhüvely keresése vezetett eredményre, amely módszer nem csak rajzási időben végezhető és lehetőséget ad a mennyiségi becslésre is.

Molnárgörény (Mustela eversmannii)

A kutatás egyik módszertani nehézségét jelentette, hogy a faj szabad szemmel, a kinézete alapján nem különíthető el a házi görénytől, nehezen csapdázható, csupán elütésből származó szórvány adatok álltak rendelkezésre. Ezért a házi görénytől történő elkülönítés érdekében genetikai minták (szőr) gyűjtése történt, melyek első vizsgálata alapján genetikailag nem találtak különbséget a két faj között, azonban a koponyaszkenneléses vizsgálatok jelentős különbségeket mutattak, amelyek alapján a két faj egymástól elkülöníthető.